A napokban rendeltem meg magamnak Gabrielle Salvatore Nirvana-jat. Az átvételnél, miközben a sorban álltam, megakadt a szemem egy Belmondo DVD-én, amit nem tudtam otthagyni, hiszen politikai krimi/thriller besorolást kapott. Még aznap este belekukkantottam, hogy lássam jó volt-e a megérzésem. Ezt követően már alig vártam a mai szabad estémet , mert nem tévedtem.
A nyitó képsorok kedvenc olasz paranoia filmjeim hangulatét idézték. Ráadásul remek, a film atmoszférájához illő, zenével tetézték a készítők az első perceket. Következő jelenetek sem voltak rosszabbak, hiszen a francia újhullám rafinált és összetett elbeszélés módját alkalmazta a rendező, Philippe Labro. Mindezzel pedig, még megkapóbbá teszi az amúgy is érdekes történetet. A film főhőse Bart Cordell, aki óriási vagyont örököl apja, a francia acél mágnás halála után. Miközben energikusan és provokatívmódon lép édesapja helyébe, törekszik kideríteni, hogy kivégzettek a szüleivel. A film történetét, a rendező még érdekesebbé teszi, hogy a pénz, a szexualitás és hatalom anatómiáját is megvizsgálja.
Az 1973-as film nem valós tényekre reflektál, mint az Olaszországban, ilyen zsánerben készült filmek. Ennek köszönhetően sokkal könnyebben emészthetőbbé teszi ezt a filmet, hiszen nincs olyan történelmi felkészültséghez, mint például Francesco Rosi filmjeihez. Így egyaránt bátran tudom ajánlani ezt a filmet azoknak, akik tartalmas kikapcsolódásra vágynak, illetve azoknak, akik most ismerkednek a politikai filmek műfajával.
http://kukfilmrovat.blog.hu/ 2011.02.12
