Nem kimondottan zsánerem a horror. Persze néha mégis jól esik eme műfaj egy-egy darabja. Így vagyok Tony Scott Éhség című filmjével is, melyet még 1983-ban vitt vászonra az angol filmrendező. Alkotása inkább elegáns, mint nézőbarát, azonban ez az elegancia rendkívül kifinomult és rutinos, így ha az ember gyomra jó, akkor hamar képes megkedvelni.
A film sok erénye közül számomra kettő igazán kedves. Az egyik a színészi játék, melyért Susan Sarandon, Catherine Deneuve és David Bowie a felelős. A három színész - hideg - profizmusa jól áll a kárhozott hősöknek. Főleg Deneuve játssza meggyőzően Miriam karakterét. Másik megkapó vonulata a filmnek a látványvilága, ami antik szobrokból, kardvirágokból, barokk hangszerekből, valamint hatalmas függönyökkel és fátylakkal díszített szobákból épül fel. Mindezeket Tony Scott nem csak biztos kézzel komponálja egy egésszé, hanem még /a - én nem tartom fontosnak ide ezt a névelőt/ fény és árny kettősének izgalmas játékosságával is képes fokozni az összhatást. S, ha mindez nem lenne elég, a film zenéje és vágástechnikája is igen jól illeszkedik a film struktúrájába. Végső soron az angol direktor kiváló expresszionista összképet hoz létre.
A film kapcsán érdemes megjegyezni, hogy Tony Scott testvére, Ridley Scott pont egy évvel korábban készítette a Szárnyas fejvadászt, mely érzésem szerint nem csak vérrokonság révén áll kapcsolatban az Éhséggel. Pl.: mindkét filmben sajátos szerepe van az élettartam-növelés problémájának.
Emellett még az is érdekes lehet e horror kapcsán, hogy egyszer sem hangzik el benne, a vámpír szó, miközben az egyik legsikerültebb vámpír film.
A film egyetlen hibája a közepén található erős dramaturgiai döccenő, melyért az eredeti történetvezetés kárpótolja az embert. Így bátran tudom mindazoknak ajánlani ezt az alkotást, akik szeretnek egy kicsit borzongani az expresszionizmus és brit pop-rock hangulatában.
